blog

Szomorúan mosolygok nap, mint nap, mert már nem az minden, mint eddig volt. A barátok elhagynak, a család szétesik, a házat is elviszik.És még tőlem kérdezik, hogy miért vagyok szomorú? Attól, hogy vannak emberek, akiknek sokkal rosszabbak a körülményei, nekem ez már olyan, amit nem bírok néha elviselni, ilyen rossz még sosem volt. Ma már csak azért megyek Sörbárba is, hogy berúgjak és arra a pár órára elfelejtsek mindent, ami rossz. Hátha azok a pillanatok nem csak szomorú mosolyra húzódnak, hanem szívből felfelé görbül. A mai napom egész jó volt, mert csak 2 órám volt megtartva, de örültem volna, ha rendesen meglettek volna, mert nem akartam volna hazajönni. Ez van... Én is gondolkodom már, hogy mit is csináljak, de nem jutok egyről a kettőre. Igaz, hogy nem vagyok én annyira idős, hogy tehessek bármit is, de gondolni lehet, vagy nem? Annyira rossz, hogy tehetetlen vagyok. Nem szeretek ilyen lenni. Mosolygok, de a szemem sír. Ha sírok, akkor a szemem örül, hiszen legalább annyi érzékem maradt, hogy a szemem mutassalelkiállapotomat. Bár ezt is csak akkor, ha én is akarom. Ha nem akkor a szememmel is tudok hazudni, nem olyan nehéz, az elmúlt évek előtt megtanultam, hogy, ha nem tudsz szemmel is hazudni, akkor már elvesztél és félhetsz. Nekem sikerült, így talpon maradtam. De attól még szomorúan mosolygok nap, mint nap!

Minden elől menekülve

Kínok között megfeszülve

Utcasarki kövön ülve,

Rémálomba szenderülve

Vándoroltam

Barátságos kisvárosban,

Személytelen nagyvárosban

Földes útnak a porában

Üldözöttemnek nyomában

Vándoroltam

Déli részről fel északra,

Napkeletről napnyugatra

Havas tájból sivatagba

Öt helyett csak négy évszakba

Vándoroltam

Tavaszi fű zöldje között

Bárányfelhők szirtje fölött

Megbélyegzett sorsom elé

El sem képzelt álmok felé

Vándoroltam

De már...

Megnyugodtam.

Halihóóó.... Nem is tudom, hogy most mit gondoljak a körülöttem történő dolgokról. Egyrészt most kibékültünk barátnőmmel, de nem tudom, hogy a "legjobb barátság" létráján, hol is állunk. Nem tudom mit gondoljak. ... Pénteken megyünk lehet Sörbárba, de nem tudom, hogy mit gondoljak. ... Vasárnap próba, de még mindig nem tudom az összes szöveget fejből, nem tudom, hogy mit gondoljak. ... Vasárnap lehet, hogy találkozok egy kurva jó pasival, de nem tudom, hogy mit gondoljak. ... Nem teljes erőbedobással létezem a suliban sem, mert csak testileg vagyok ott sokszor, de nem tudom, hogy mit gondoljak. ... Anyámék összetörtek, nem tudom, hogy mit gondoljak. ... Nem megy manapság semmi sem, de, NEM TUDOM, HOGY MIT GONDOLJAK!

Magányosan.

Halihóóó.... Az elmúlt napokban nem nagyon tudtam írni, mert itthon voltak olyan dolgok, ami miatt sajnos gép közelbe sem tudtam kerülni, max info órán. Na, most itt vagyok!

Az elmúlt napokban, ugyebár írtam, hogy összevesztem barátnőmmel, na most ki is békültünk, bár már egyáltalán nem viselkedünk úgy, mintha azok lennénk. Aztán, ugyebár megvolt a koncert és még mindig jól érzem magamat miatta. Aztán, sajnos itthon kikapcsolták az áramot, mert nem tudtuk fizetni, de most megint van... gyors cselekvésbe merültünk. Ráadásul 1 hetes itthon lét után most dogát írtunk mindenből és nem sikerült egy sem. Kibaszottul szar napom volt ma, egyszerüen egyfolytában sírni akartam volna, de mégis tartottam magam, hiszen erősnek kell lennem, ha már senki más nem az. Most annyira, de annyira egyedül érzem magam, nincs senki, akire támaszkodhatnék, csak én vagyok néha, hogy, ha, valaki elakar menni bulizni, akkor tudja, hogy én szívesen megyek, ha tudok. Beszélgetni már senki nem ülne le velem. Én bezzeg mindenkit hallgassak meg, ha meg nem akkor én vagyok a szemét, meg a szar, mert nem figyelek másokra. Anyám és apám is ki vannak készülve, már nem bírják, és félek, hogy anyámat kórházba kell majd vinni, annyira maga alatt van. Ha most 18 lennék, már rég elmentem volna dolgozni, hogy ne legyen ekkore gondunk itthon. Sajnos most még nem tudok változtatni ezen és semmi máson. Egyedül érzem magam, mert nincs, aki szeressen. 10 hónapja egyedül vagyok, szerelem nélkül és már kezdek belebolondulni a magányba. Persze, tudom, hogy majd jön, várjak még, de én társas lény vagyk és ezt már nem bírom! A barátaim is kezdenek elhagyni. Szinte senki nem áll velem rendesen szóba. Nincs támaszom. Nem tudok mit csinálni. Persze vannak dolgok, aminek örülök. Például, hogy december 14-én megyek koncertezni újra, amit nagyon várok már. Nemsokára itt a születésnapom. Na jó még messzebb van, de a karácsony nálunk most teljesen felejtős, mivel örülünk, ha a fát feltudjuk majd állítani, pedig még az is eléggé necces lesz. Na mindegy, nem nyavajgok túlságosan, most ennyit tudtam írni, majd még jelentkezem, más hülyeségekkel.

Ilyen szép angyal szeretnék én is lenni. ♥

Ááááááá, most nem unatkoztam, végre kicsinosítottam a blogomat. Így már nekem is jobban tetszik. Szép ugye?

Farkas

Úgy szeretnék már csinálni magamnak egy szép sablont, de annyiraaaaaaaa béna vagyok az ilyenekhez. De azért próbálkozom. Jíhhháááá!!!!

Music is life. ♥

Az előbb azt írtam, hogy délután keltem, tévedtem, mert már 10 fele ébren voltam. Úgy volt, hogy csak 3-kor találkozunk, hogy eljuthassak én is Pilisre. Addig tiszta ideg voltam, majdhogynem hisztiztem is. Na jó, azt talán azért mégsem. Mikor eljött a 3 óra beültünk a kocsiba és mentünk Pilisre, de előtte még Albertírsára is átkellett menni, mert Dzsekónak a kocsija kissé, hm... állapotban volt. Felvettük őket, vagyis: Bogár, Zsóka, Dzsekó, Lui és jómagam mentünk végül Pilis felé. Ott felvettük Danit, de előtte, összepakoltuk a dob cuccost meg próbáltunk egy kicsit. Aztán olyan 6 óra felé, el is indultunk Monorra. Eléggé szar idő volt. Ködhideg éjszaka. Az Akácos előtt megvártuk a többieket aztán bementünk. Ittunk egy-egy sört meg ilyeneket, szóval, ki mit éppen. Aztán 9 óra felé elkezdőtött. Ja egy picit később, mint kellett volna. Azt már nem tudom, hogy miért. Az elöttünk lévő 4 banda, mind feldolgozásokat játszott. Mi olyan hajnali 1 körül kerültünk "színpadra" (amúgy csak ott a placcon voltunk) és kezdhettük is. Persze elő került a KaktusZ pech. Beszart minden, de végül nagy nehezen neki eshettünk. Az első pár szám után, már mindenki azzal basztatott minket, hogy Tankcsapda vagy Edda legyen, de mi csak saját számokat játszottunk, mivel nem tanultunk be egyéb számokat. Aztán mikor ott tartottunk, hogy én fogok énekelni. Egy oldalt feltolt hajú pasi állt elém, (aki amúgy istenien nézett ki) és el is felejtettem az első sort énekelni. Na az gáz volt, de egész idő alatt bámult én meg majd kiolvadtam a gatyámból. *hmm pirulgat* Érdekes volt, de végül jól sikerült a dal is. Legalábbis szerintem. Mondjuk senkinek nem volt baja vele. Sőt még "táncoltak" is rá. Jó volt nézni. Közben a csajok (Zsóka, Maci) fényképezgettek. Hát, érdekes képek születtek. Olyan 2 fele végeztünk, utána meg várhattuk azt, hogy haza tudjunk menni. Érdekesen zajlott. Először a dob cuccot vitték el, aztán az emberek egyik felét az állomásra, a többiek meg én a kocsival hazafele. Baromi nagy köd volt, idegesített is, persze nem csak engem. Ha jól emlékszem akkor olyan vasárnap reggel 7-re érhettem haza, de ahogy voltam, ruhástól mindenestől bezuhantam az ágyba aludni.

 Nagyon örülök, hogy jól sikerült ahhoz képest a koncert. Büszke vagyok magamra és a többiekre. Köszönöm szépen a jó kívánságokat mindenkinek!